A ló helyes és helytelen mozgásformái

Előbb a szabályos állást ismerjük meg, hogy azután a kisebb-nagyobb rendellenességet könnyen észrevehessük. A végtagállás szabályos volta a test alátámasztásának és a helyzetváltoztatásának a biztonságát adja, amelytől a ló kiegyensúlyozottnak, nyugodtnak és összeszedettnek tűnik. A ló állására és mozgására is vonatkozik, amit általában a ló testtájaira mondhatunk "nincs ló hiba nélkül", de kezdjük csak az alapoktól.

Szabályos az elülső végtag állása: elölről nézve, ha a vállbúb közepéről lebocsátott két egyenes a lábvég a középtengelyében halad, egymással párhuzamosan és a talajt a hegyfal közepén éri. Oldalról nézve, ha a könyök izület közepéről lebocsátott egyenes bokáig a láb középtengelyében halad és a csüd a talajjal 50-50 fokos szöget alkot.

Szabályos hátulsó végtag állása: hátulról nézve, ha az ülőgumóról lebocsátott két párhuzamos egyenes a csánk közepétől a láb tengelyében marad és a két sarokvánkos között éri a talajt. Oldalról nézve a csípőizülettől bocsátott egyenes alatt van a pata, az ülőgumóról bocsátott egyenes a csánk hátulsó élét érintve a szárral párhuzamosan halad, a csüd a talajjal 55-60 fokos szöget alkot, s a térdizület a külső csípőszöglet alatt helyezkedik el. Szabályos álláskor egyenletes az izületek terhelése, az izületek felületek nem rongálódnak, az ín, a szalag nem terhelődik túl. A szabálytalan álláskor egyenetlenül terhelődik az izületi felület, túlnyúlik az ín, a szalag, szabálytalanul kopik a pata, hamar tönkremegy a lábvég, s erőpazarló a mozgás.

Mozgáskor, helyváltoztatás alkalmával a test aktív (izom) és passzív (csont, szalag, izület) mozgásszervei kimozdulnak nyugalmi állapotukból és folyamatos mozgás, vagy új nyugalmi állapot áll elő. A ló mozgása lendületes, térölelő, rugalmas, elég magas, kellően szapora legyen. Mozgás közben a test oldalkilengést ne végezzen és a végtagok a törzs hossztengelyében menjenek előre. A mozgás lendülete, hossza, és rugalmassága nagy valószínűséggel tovább öröklődik.

Szabálytalan mozgásformák:

-Kaszáló mozgás, amikor a paták kifelé domborodó ívben mennek előre,

-Hadonászó mozgás, amikor a paták befelé domborodó ívben mennek előre,

-Lapátoló a ló, amikor a patáit a felemelés pillanatában bokából kifelé fordítja, s a pata talpi része hátulra és oldalra szembetűnik

-Keresztező a járás, amikor a négy patanyom csaknem egy egyenesbe esik,

-Csöbörbehágó a ló mozgása, amikor az egyik, kakaslépésű pedig, amikor mindkét hátsó lábát, csánkizületét, hirtelen behajlítva magasra rántja

-Csavaró járáskor a pata felemelése előtti pillanatban a csánkját és a patáját befelé, vagy kifelé megcsavarja,

-Bevág a ló, ha a hátulsó patájával az elülső láb talpát, sarokvánkosát, csüdjét, bokáját, vagy esetleg lábszárának hátulsó élét megüti ( ha patkolt a ló, s minden lépéskor a patkót éri a bevágás, kellemetlen, kovácsoló hangot hallunk). A rövid pontyhátú ló is bevág. Akkor is bevághat egy ló, ha a munkában hamarabb fáradó elejét a munka későbbi folyamán a hátulsó patával eléri.

-Bokázik a ló, ha mozgás közben az ellenoldali láb patájával bokáját, csüdjét, pártaszélét, vagy patáját üti meg (és ki is sebesíti).

Nem kedvelt a nagyon alacsony járást, mert nagy a botlás veszélye, a nagyon magas járás meg nem elég haladó, ám mutatós. A tipegő járás rövid léptű, a vontatott és kötött mozgás nem elég térölelő. Szinte mindegyik lófajta szelektálásában nagy súlyt helyeznek a lendületes, rugalmas mozgásra. S mivel azt tapasztalták, hogy a lendületes lépés ugyanilyen jó irányában befolyásolja az ügetést és a vágtamozgást is, így a lépés megítélése fokozott szigorral történik. A tenyészegyedeket lépésben könnyebb elbírálni, mint gyorsabb mozgásnemben, ezért a kiadós lépésben felvezetett egyedeknél nézzük meg, hogy:

mekkora a lépés hossza
-A hátulsó paták nyoma eléri-e az elsőket vagy túl is haladja azokat
-Szabad és lendületes-e a lábak előrevitele
-A törzs hossztengelyének megfelelően két párhuzamos egyenes mentén viszi-e előre a lábait.