Ugrassunk,de hogyan?1

A kezdő ló tréningezése alacsony akadályokon

Lovas alatt akkor kezdhetjük ugratni lovunkat, ha a szabadonugró gyakorlatot már megfelelő önbizalommal oldja meg. Természetesen nem várható el egy fiatal lótól - bármilyen jól teljesít is a szabadonugróban -, hogy lovassal is ugyanezt a teljesítményt nyújtsa. Gyakori tapasztalat, hogy szabadon "hegyeket" ugró ló, az első néhány lovas alatti tréningnél hihetetlenül ügyetlennek tűnik.

A magyarázat egyszerű: a lovas súlya magától értetődően zavarja a fiatal lovat. Szintén zavaróan hat a lovas - egyébként elmaradhatatlan - előrehajtó segítsége is. A lovasnak nincs egyszerű dolga, hiszen szinte észrevétlenül kell követnie a ló mozdulatait, ez pedig egy fiatal állat esetében egyáltalán nem könnyű. Mindenképpen eltelik néhány nap addig, amíg lovunk bizalmat kap. Kezdjünk alacsony ugrással, lehetőleg ügetésből. Feltételezhető, hogy a lóval már átügettünk a földön fekvő rudakon. Építsünk egy alacsony x-et, elé pedig helyezzünk egy rudat a földre 9 lábfejnyi távolságra. Az x segíteni fog a lónak az ugrás közepét megtalálni. A rúd segítségével megtaláljuk a helyes elugrási pontot, és nagyjából kiszámítható a ló mozdulata. Az ugrás után nyugodt felvétel következik egészen lépésig, és persze alapos dicséret. A feladat rövidesen természetessé válik lovunk számára. A gimnasztika Ha a ló már bizalommal ugorja meg az alacsony szóló ugrásokat, akkor következik a "kitornáztatás", gimnasztika segítségével. A gimnasztikánál 4-10 akadályt építhetünk egymás mögé meghatározott távolságra, ez azt jelenti, hogy az ugrások vagy, "be-ki" vagy pedig egy illetve két vágtaugrásra vannak egymástól. Kezdetben ügetésből gyakoroljunk, később persze ugrathatjuk a sorozatokat vágtából is. A gimnasztika célja, hogy a lovat alacsony ugrások segítségével ügyesítsük, új szituációkhoz szoktassuk. Az akadályok magassága 50-100 cm legyen. A ló egyre figyelmesebbé válik, lábaival pedig egyre gyorsabban fog reagálni. Igazán a cél tehát nem az ugratás maga, hanem a ló reakciókészségének, "szemének" és lábtechnikájának, stílusának javítása. A gimnasztika soha nem kerülhető meg, sem a fiatal ló képzésében, sem pedig a "kész" ló munkájában. Élénk vérmérsékletű sietős lovaknál szintén eredményesen használható a tornáztató sorozatok ugrása. A lónak ugyanis lassulnia kell, ha nem akar túl közel kerülni a következő elemhez. Az ilyen lovakkal nyugodtan akár többször is megugrathatjuk a feladatot, hiszen az akadályok alacsony mérete nem veszélyezteti a ló lábának egészségét. A lusta, "mafla" lovaknál éppen a gyorsaság, ügyesség javítása a cél. Mondani sem kell, hogy a gimnasztika ebben is hathatós segítséget jelent. A tornáztató sorozatok ugratása nemcsak a lovat, de lovasát is segíti. A lovasnak nem kell az elugrási pontra koncentrálni, hanem csak a saját ülésével foglalkozhat. A fiatal és az idősebb ló gimnasztikáztatása esetén ne feledkezzünk meg egy lényeges momentumról: a fiatal ló esetében mindig a neki legmegfelelőbb tempót lovagoljuk. Idősebb (de megfelelő vérmérsékletű) lónál a tornáztató akadályokat akár gyorsabb tempóból is meglovagolhatjuk. Így a ló kénytelen lesz jobban "húzni" a hátát, és gyorsabban emelni a lábait - lovunk mozgékonysága, ügyessége egészében javulni fog. Ez pedig tapasztalt ugrólovak esetében fontosabb, mint a nagy akadályok ismételgetése. A gimnasztikánál, mint a ló kiképzésében minden mozzanatnál a legfontosabb a fokozatosság! Ha ezt az elvet betartjuk, tréningről-tréningre örülhetünk lovunk fejlődésének.